Horrorturizmus: 10 hely Európában, amitől egy szellem is frászt kapna 👻
Ahogy azt a boltok polcain felbukkanó műanyagcsontvázak is jelzik, kezdetét vette a Halloween napját egy egész hónapra kiszélesítő “spooky season”, avagy szabados magyar fordításban a “para szezon”. Ez az időszak pedig lehetőséget ad arra, hogy egy rövid időre félretegyük a “szép” keresését utazásaink során, és helyette teljes beleállással ráfixálódjunk az ijesztőre, a kellemenetre és a meghökkentőre. 10 helyet mutatunk Európában, amiket csak nappali fényben, kellő körültekintéssel ajánlunk meglátogatni. Búúú!
Tekintve kontinensünk hosszú és turbulens történetét, nem nagy csoda, hogy minden gyönyürű és idilli Instagram-kompatibilis helyre jut legalább egy, amitől feláll a hátunkon a szőr. Tulajdonképpen, ha eléggé beleásnánk magunkat bármelyik hosszú múltú város vagy falu történetébe, bizonyára tengerszámra akadnának az ijesztőbbnél ijesztőbb horrorsztorik. Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb kastélyunk, várunk, és villánk is csak többszáz vagy ezer év távlatából tűnik ártalmatlan kuriózumnak.
De mivel kastélyokat minden második halloweeni iteneren találnál, mi célul tűztük ki, hogy olyan helyeket mutassunk, amikre eddig maximum véletlenül bukkanhattál volna rá. Kellemes borzongást!
VÉGTELEN PANORÁMA A KOZMIKUS HORROROKRA 🐙🌊
- Pridrangar világítótorony, Izland
- South Stack világítótorony, Wales
Bár egy mediterrán strandon heverészve nehezen elképzelhető, de a tengerek és óceánok talán a legfélelmetesebb helyei a bolygónknak. Már pusztán a statisztikáktól fel fog menni a pulzusod: a tengervizek a Föld közel 70%-át teszik ki, ennek a hatalmas víztömegnek pedig csak nagyjából 20%-át térképeztük fel, ami többek közt azt is jelenti, hogy több, mint 90%-át nem ismerjük a bennük élő fajoknak.
Így aztán nem annyira meglepő, hogy a folklórtól kezdve a “horrorirodalomig”, a mélyben lakozó borzalmak évszázadok óta fogságban tartják az emberi képzelőerőt. Többségében pedig ezek a sztorik nem kedves delfinekről és vízipacikon lovagoló rákokról szólnak, hanem város méretű csáposokról, emberevő szirénekről, és olyan mélytengeri istenségekről, amikre ránézve kettéhasad a psziché. A világítótorony, mint olyan, egyfelől egy praktikus célt szolgáló építmény, átvittebb értelemben viszont utolsó védőbástya a civilizáció és a bolygót titokban uraló ősi gonosz között.
Ezekből a magányos építményekből kettőt emelnénk most ki, amik elszigeteltségüknél fogva jó alapot adnak a borzongásra. Az izlandi Þrídrangaviti világítótorony olyannyira kint van a víz kellős közepén egy szigeten, hogy a partról szabad szemmel alig látni. Technikailag csak helikopterrel lehet átjutni hozzá, de még akkor sincs garantálva, hogy a csúszós köveken lépdelve nem szaltózol bele a kardszárnyú delfinekkel teli, jéghideg vízbe. Így kifejezetten haladó úti célnak számít, amihez kell egy erős felkészültség és utánajárás, mielőtt nekiindulsz..
A walesi South Stack egy picivel egyszerűbb falat, hiszen egy járóhíddal könnyen meg lehet közelíteni. De mivel egy szigetcsoport legkülső csücskén helyezkedik el, így jó pár hídon át kell ahhoz kelni, hogy egyáltalán a közelébe juthass. Ha egyszer mégis eléred, akkor gondolj arra, hogy közel két évszázadon keresztül a híd helyett az itt dolgozók és karbantartók egy kosárban ülve csörlőzték át magukat egyik partról a másikra, miközben alulról nyaldosták őket a fagyos hullámok.
AZ ÖREG KONTINENS DÉMONAI ÉS TÜNDÉREI 🧚👹
- Dunino-barlang, Skócia
- Montpelier-domb, Dublin
Gyakran a legparább helyek azok, amikről első ránézésre meg nem mondanád, hogy sötét múlttal rendelkeznek. Ilyen az egy Dublin melletti erdő tájékán található Montpelier-domb, ami közkedvelt hely a városlakók körében, akik hétvégente az itteni túraútvonalakon bandukolva szabadulnak ki kicsit a nyüzsgésből.
A Montpelier-domb tetején valaha egy kis temető állt, amire egy kőgazdag ír kőkabint épített (eleve baljós), amit a halála után egy sátánista társaság, a Hellfire Club örökölt meg. A történelem és a legenda kicsit összemosódik ezen a ponton, de a közbeszéd tömegesen eltűnő macskákról és kártyajátékozó ördögről beszél, többek közt. Az épület a 18. században leégett, de a mivel kőből van, így a kormos romjait még ma is meg lehet látogatni.
A sátánisták mellett az ősi kelta pogányok kevésbé hangzanak ijesztőnek, de ha azt gondolod, hogy ők kevésbé megbotránkoztató hobbikkal kötötték le magukat, mint az ördögsimogatók, akkor nagyot tévedsz. A “druida” és “tündér” szavak csak addig hangzanak barátságosnak, amíg meg nem tudod, hogy előbbiek embereket áldoztak, utóbbiak meg cuki bújócskázás helyett gonosz szellemekként kísértik az erdőket. És most, hogy már ezt is tudod, irány a Dunino-barlang Skóciában, ahol egy templom, egy temető, és egy kelta oltár mellett elhaladva tudsz alárereszkedni ezeréves köveken az erdő sötét szívébe. A kullancsírtót se felejtsd el!
ELFELEJTETT VÉGSŐ NYUGVÓHELYEK 🪦🧟
- Kisiljevo temető, Szerbia
- Cinkotai öreg temető, Budapest
- Dieweg temető, Brüsszel
Egy elhagyatott temető, amit visszakövetelt magánanak a természet? Na, az csak ijesztő tud lenni, és nem csak Halloweenkor.
A Brüsszel szélén fekvő Dieweg temető nem rejt magában különösebben sok horrorsztorit, ha leszámítjuk, hogy egy kolerajárvány idején épült, és gyorsan be is telt. Így viszont egy belépőszintű kalandozásra pont megfelelő, hiszen különösebben magas parafaktor nélkül lehet ámélkodni a futónövényekkel benőtt, évszázadnyi stílusváltozást tömörítő sírkődizájnokban, vagy éppen felkeresni pár híresebb művész végső nyugvóhelyét.
Ennél egy fokkal már bátrabb vállalás a saját hátsó kertünkben található cinkotai öreg temető, amit olyan szinten magába kebelezett az erdő, hogy szinte alig látszanak ki a kettétört és elkorrodált sírkövek a vastag aljnövényzetből. Kicsit tündérmese, kicsit gótikus horror, kicsit valódi para: ebben az elhagyatott temetőben vannak eltemetve egy magyar sorozatgyilkos áldozatai. A közvetlenül az első világháború előtt aktív gyilkos a seregbe bevonulva állítólag betegségben elhunyt, de később még látni vélték vidéken, Budapesten, de még New Yorkban is – az ő nyugvóhelyét a mai napig nem ismeri senki.
A listát pedig a szerb Kisiljevo temető zárja, ahol az egyik legelső (állítólagos) vámpírt temették el. Miután röviddel a temetés után a közeli kisvárosban megszaporodtak a rejtélyes halálesetek, a helyiek kiásták újra a vérszívó emberi (?) maradványait, hogy a biztonság kedvéért karóval és tűzzel megszeretgessék, majd visszapakolják újra a föld alá. Azért csak óvatosan a tag jelöletlen sírja mellett állva, éltek vámpírok túl már rosszabbat is.
A BALSZERENCSE EZER ARCA 😈🙈
- Palazzo Dario, Olaszország
- Gaiola-sziget, Olaszország
- Fye-híd, Anglia
Ha van klasszikus toposza a horrornak, akkor az a szellemek és ártó lények által kísértett vagy elátkozott épületek. És ahogy a filmekben, úgy a valóságban is van az embereknek egy ijesztő tendenciája arra, hogy ignorálják a jeleket.
Ahhoz viszont nem kell különösebben babonásnak lenni, hogy ne akarj a Velencében található Palazzo Dario palota közelébe se menni, nemhogy kibérelni vagy megvenni. Mégis, a történelem során aggasztóan sokat tettek próbát az épületet körbelengő nettó balszerencsével. Már az első tulajai is késelés és bérgyilkos merénylet áldozatai lettek, hogy aztán minden újabb lakót utolérjen a végezete autóbaleset, öngyilkosság, szívroham, vagy egyéb válogatott halálmódok formájában. Woody Allen is majdnem megvette a placcot, de aztán a rémtörténetek okán inkább kifarolt a vételi szerződés aláírása előtt.
Szinte ugyanez a helyzet áll fenn a szintén olasz Gaiola-szigettel is, ami tulajdonképpen két, kőhíddal összekötött szikla, pár épülettel a hátán. A szigeten lévő házak tulajdonosai, de még gyakran a máshol élő hozzátartozóik is a kaszás pengéjének a végén találták magukat, de ahogy a Palazzo Dario esetében, úgy itt se állított meg ez senkit, köztük a Fiat autógyár egykori tulajdonosát sem. Jelenleg szerencsére állami kézben van a sziget, úgyhogy ha meglátogatni nem is tudod, de kísértheted a sorsod egy kis búvárkodással a sziklák lábánál.
De hogy ne csak az olaszok kapják az ívet, az angolok meg annyira bele voltak egy időben csavarodva a boszorkányüldözésnek nevezett nőgyülöletbe, hogy sikerült elátkozniuk vele egy egész hidat. A norwichi Fye-híd eredeti formájában már ugyan nem áll, de a boszorkányperek helyszínéül szolgáló fahíd most már kőhíd formájában ijesztgeti az arra járókat, mivel az egyik pórul járt boszi szelleme néha-néha beköszön itt. De legalább elvileg nem gonosz szellem, az is valami.
Kipróbálnád a szerencséd a túlvilági rejtélyekkel szemben? Azért az evilági veszélyekről se feledkezz meg!
Bár szellemírtás és ördögűzés nincs a szolgáltatásaink közt, de mivel balszerencséd nem csak a természetfölöttivel való találkozásodkor lehet, ezért inkább gondoskodj a nyugalmadról a CHERRISK Utasbiztosításokkal!
