🍒 A Kilimandzsáró-kaland ⛰️
Ritának gyerekkori álma volt, hogy megmássza a Kilimandzsárót, aminek idén Janesszal (és Emmával) együtt neki is vágott! Most pedig itt a blogon is elolvashatjátok kalandjuk történetét! 😱🏔🎒
A felkészülés
Már a készülődés sem volt egyszerű: „én legalább három oltást kaptam, egyet például sárgaláz ellen” – mondta Janesz a felkészülés egyik részéről. De kellett magukkal vinniük gyógyszert is, ami a meglehetősen ritka oxigén elviselésében segítette őket (pontosabban segítette volna őket, ha beveszik 🤷🏼♂️).
„Kiolvastuk a netet, megnéztük az összes instafotót és felvásároltunk vagy három túraboltot” – mondta Rita, majd hozzátette: „fontos volt, hogyan és mennyit pakolunk. Nagyon extra dolgokra nem volt szükségünk, de jó és bejáratott felszerelés mindenképp kellett”.
„Igen, 30 foktól -10-ig mindenre fel kellett készülnünk!” – mondta még Janesz.
Emma Arushában
A hegycsúcs felé Emmáék megjárták Arushát is! 🙋🏼♀️🌄 De milyen hely Tanzánia egyik legfontosabb városa?
"Az emberek folyamatosan nyüzsögnek, olyan, mintha mindenkinek mindig lenne valami dolga" – mondta az első benyomásokról Janesz.
Rita kiegészítette: "Kicsit kaotikus a város. Egyébként alig láttunk turistát. Pontosabban mi voltunk a turisták és elég hamar kitűntünk a tömegből. Talán épp ezért mindent el akartak adni nekünk".
"Karkötőket, kalapokat, bármit" – egészítette ki Janesz. "Ettől függetlenül is nagyon kedvesek és jó fejek voltak velünk!" – mondta még Rita.
Noha Arusha a szafarik fővárosa, Ritáék útja a Kilimandzsáróhoz innen vezetett tovább, és ide is tértek vissza.
Irány a hegy!
Milyen feljutni a Kilimandzsáróra? 🤔 Rita és Janesz természetesen ezt is elmondták! 🔊
„A hegyen felfele lassan kellett haladnunk, hogy a szervezetünk hozzászokjon a ritka oxigénhez. Napi olyan 1000 méter szintkülönbséget másztunk és mindig megálltunk egy-egy táborban” – kezdte Rita, akit Janesz kiegészített: „ezt távban olyan 8-15 kilométer alatt tettük meg, 5-6 óra túrázással”.
A „mászás” a lenti részeken még nem volt olyan nehéz, ám ahogy haladtak, egyre keményebb lett. „Öt-hat liter vizet kellett innunk naponta és a lehető legtöbb szénhidrátot kellett fogyasztanunk. Emellett naponta mérni kellett a pulzusunkat és a véroxigén-szintünket is. Ha ezek rosszak lettek volna, akkor abba kellett volna hagynunk a túrát” – mesélte Rita.
„Ahogy feljebb mentünk, egyre romlottak az értékeink, és fejben is érezni kezdtük, hogy ritkul az oxigén” – mondta még Janesz.
A csúcstámadást négy nap túrázás, akklimatizáció és hegyen éjszakázás előzte meg. Emma ugyan 3500 méter fölött már csak kísérőként – és nem biztosítási asszisztensként – tartott velük, de ő sem adta fel!
A csúcstámadás
„Életem egyik legszebb napfelkeltéjét láttam a Kilimandzsáró csúcsán, egy gyerekkori álmom vált valóra” – így foglalta össze Rita, hogy milyen is volt Afrika legmagasabb pontján állni.
A részletekről Janesz beszélt: „éjfélkor indultunk el a csúcstámadásra, és napkeltére értünk fel az 5895 méter magas hegytetőre”. Rita kiegészítette: „a 4700 méteres táborból mentünk fel a hegycsúcsra.
Annyira kimerültek voltunk a végére, és annyira megviselt minket az oxigénhiány, hogy a túrából nem is mindenre emlékszünk, de a hegytetőn a látvány csodálatos volt”.
Természetesen egy CHERRISK-es zászlót is vittek magukkal, így egy kicsit mi is velük hódítottuk meg a hegycsúcsot, ahol Emma (ugyan nem biztosítási asszisztensként, hanem) kísérőként szintén velük volt. Fantasztikus élménynek tűnik!
Levezetés: szafari
"Azt hittem, hogy lefutok egy maratont, annyi volt az oxigén!" - mondta Rita, miután a Kilimandzsáróról másfél nap túrázás után visszatértek az átlagember számára is értelmezhető magasságra.
"Tényleg volt egy kis oxigéntúltengésünk, miután visszatértünk" - erősítette meg Janesz. A hegymászást egy kis szafarival vezették le, mielőtt még visszaindultak volna Magyarországra.
"Láttunk zebrát, zsiráfot meg nagyon cuki varacskosdisznókat is. A vízilovaknak meg csak a fülük lógott ki a vízből, de azt megértjük, olyan baromi meleg volt" - mondta a hazatérés előtti utolsó élményekről Rita.
